Egy kicsit azért csalódtam Magyar Péterben, pedig nem raktam magasra a lécet

Tudom, jólfizetatóni, négy láb jó, kettő meg rossz, de azért mégis, egy komoly teljesítményt mindeddig elszámoltam neki.

Egy erdélyi magyarnak akkor is illik, ajánlott, javallott elsajátítania lehetőségei és képességei szerint a legjobban az állam nyelvét, ha tömbmagyar vidéken éli le élete legnagyobb részét.
„Ellenben egy erdélyi magyarnak akkor is illik, ajánlott, javallott elsajátítania lehetőségei és képességei szerint a legjobban az állam nyelvét, ha tömbmagyar vidéken éli le élete legnagyobb részét. Ez ugyanis elsősorban az ő – és nem az állam, az önkormányzat vagy a szomszéd – érdeke. Persze tudjuk, hogy az állam és döntéshozói évtizedeken keresztül halogatták a szükséges oktatáspolitikai lépéseket, és nem próbálták hozzásegíteni a nemzeti kisebbségek tagjait ahhoz, hogy könnyebben megtanuljanak románul.
Sőt sokak nemzetárulást kiáltottak annak az igénynek a hallatán, hogy a kisebbségi diákok tanulhassák idegen nyelvként a románt. Szerencsére a mai elemistáknak, ősztől pedig az ötödikeseknek már sajátos tanterv és tankönyv alapján oktatják az állam nyelvét, így ők a hasonló incidensek esetén remélhetőleg csípőből, az anyanyelvén lerendezik a hasonló provokátorokat. Mert úgy illik.”